Régen jelentkeztem, de ami késik, az a vonat. :) A jó hírem, hogy olvasni azért nem felejtettem el, és tegnap 4 poszt vázlatát is megírtam, illetve a fejemben várakozik még egy ötödik is, szóval ezeket mind megkapjátok a közeljövőben.
 |
Február végén új kedvencet avathattam David Nicholls One Dayével. Sok szempontból első vagy különleges számomra ez a könyv. Ami talán a leglényegesebb, hogy ez az első regény, amit - többszöri nekifutásra ugyan, de - elejétől végéig elolvastam angol nyelven. Kezdetben még szótáraztam is, aztán sikerült elfogadni, hogy ugyan nem értek minden szót, de oldalról oldalra többet, szóval úgy az első száz oldal után sikerült átadni magam az élménynek, és a tavalyi nyaralásunk alkalmával a Balaton partján már teljesen leszedett a valóságról az olvasása.
Ezenkívül ritkán esik meg velem, hogy hamarabb nézem meg valamiből a filmet, mint hogy elolvasnám a könyvet és az is, hogy ugyanannyira tudom szeretni a kettőt. A One Daynek kívülről fújtam a forgatókönyvét, mire megkaptam a regényt Papusztól (újabb elsőség: ez volt az első könyv, amit Angliából küldött nekem ajándékba).
És van még egy fontos dolog. Régóta kacérkodom az írás gondolatával, próbálkoztam már versekkel, novellákkal, de egyelőre ott tartok, hogy csak hangulatokat, érzéseket tudok rövid szösszenetekbe beleszőni, a sztorizásra, leírásokra még nem áll rá az agyam. Hiszem, hogy ez csak idő és némi erőlködés kérdése, és előbb-utóbb menni fog. A One Day olvasása közben azt éreztem, hogy igen, ez az, ilyen könyvet szeretnék írni én is. Hogy milyet? Nehéz lenne találóbban és tömörebben jellemezni, mint ahogy Nick Hornby tette: 'Big. Absorbing. Smart.' Na, ilyet.
A könyv két nagyon szerethető emberről szól. Emma Morley és Dexter Meyhew is biztos jó haverom lett volna az egyetemen, de ha már nekem nem volt erre lehetőségem, örülök, hogy legalább ők megtalálták egymást. :) A filmben is szuper volt a szereplőválasztás, egyáltalán nem ellenkezett a fantáziám, mikor olvasás közben Anne Hathawayt és Jim Sturgesst láttam magam előtt. Egyedül Sylvie volt számomra teljesen más, de őt amúgy sem szeretem...
Kevés ember van a világon, aki jobban hisz a fiú-lány barátságban, mint én, de vannak, akiknek egyszerűen nem az a története, hogy barátok maradjanak. Mondhatjátok, hogy magamból indulok ki, és igazatok is lenne... :) Viszont ezeknek a kapcsolatoknak a sikerességéhez, boldogságához és működéséhez hiszem, hogy szükség van az azt megelőző közös élményekre, a "sok szarra", amin együtt vagy éppen egymás hiányában mentünk keresztül... Utána már sokkal könnyebb együtt.
Nem titok, hogy Emmel nem nehéz azonosulnom: ő is csak írni akart és irodalommal foglalkozni. Várnia kellett rá, hogy megvalósuljon az álma, de türelem tornaterem. :) Rengeteget nevettem azokon a párbeszédeken, mikor mélységes mély szeretetből szanaszét osztja Dexet. Nos, igen, minden intelligens poénnál úgy érzem kicsit, hogy nincs még minden elveszve ezen a világon...
Érdekes, mert a film végén mindig elfogyasztok egy százas paprzsepit, a könyvön viszont nem kellett. Szomorú voltam, de nem ugyanúgy, mint a filmnél. Mondhatnám, hogy azért, mert már tudtam, mi a vége, de a filmen tízedjére is szétbőgtem magam... :) Egyszerűen más élmény. És mindkettő kihagyhatatlan.
A tartalmon túl magát a könyvet is sikerült nagyon megszeretnem, szerintem csodaszép. Talán itt kezdődött az angol borítók iránti szerelmem, ami azóta csak súlyosbodott. Sajnos egy utazás alkalmával sikerült kicsit eláztatnom a saját példányomat, de egész jól megúszta...
Kedvcsinálónak hadd ajánljam a film zenéjét, amit megtalálsz a Spotifyon és a YouTube-on is. Illetve könyvmolytársknak csábító lehet a Molyos polcom is, amit a regényben említett, illetve idézett könyvekről készítettem. Egy biztos: én mindenképp fogok még olvasni a szerzőtől.
Értékelés: 5/5
Idézetek (gondoltam rá, hogy a magyar fordításokat másoljam be ide, de volt, amelyiket abban a pillanatban ki is töröltem volna a kedvencek közül, szóval az élmény autentikusságának érdekében maradok az eredetinél):
'Don't run before you can walk.'
'You can't throw years of your life away because it makes a funny anecdote.'
''Just kidding' was exactly what people wrote when they meant every word.'
'Even her beloved Edinburgh had started to bore and depress her. Living in her University town felt like staying on at a party that everyone else had left…'
'He wanted to live a life in such a way that if a photograph were taken at random, it would be a cool photograph.'
'I love you Dexter, just I don't like you anymore.'
'Live each day as if it's your last, that was the conventional advice, but really, who had the energy for that? What if it rained or you felt a bit glandy? It just wasn't practical. Better by far to simply try and be good and courageous and bold and to make a difference. Not change the world exactly, but the bit around you.'
'You're gourgeous, you old hag, and if I could give you just one gift ever for the rest of your life it would be this. Confidence. It would be the gift of confidence. Either that or a scented candle.'
' '…I'm thirty-four now. At thirty-four you start to run out of excuses.'
'Excuses?'
'Well, if you're twenty-two and you're fucking up, you can say, it's okay, I'm only twenty-two. I'm only twenty-five, I'm only twenty-eight. But „I'm only thirty-four”?' He sipped from the his glass, and leant back into the hedge. 'It's like everyone has a central dilemma in their life, and mine was can you be in a committed, mature, loving adult relationship and still get invited to threesomes?'
'And what's the answer, Dex?' she asked, solemnly.
'The answer is no, you can't. Once you've worked that out, it all gets a bit simpler.'
'It's true; an orgy won't keep you warm at night.'
'An orgy won't care for you when you're old.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése