2016. november 29., kedd

Váróterem

Még kiscsikó voltam, mikor egy általam követett blog szerzője írt Gerlóczyról. Na jó, nem a Váróteremről, hanem az Igazolt hiányzásról, de én azt gondoltam, hogy na, nekem ettől a faszitól olvasni kell valamit, mert tutira imádni fogom.


A photo posted by Nyilas Timi (@kiscsillag0310) on


Mostanra jutottam el az első Gerlóczy-könyvemig. A Váróterem egy 161 oldalas regény, ami felbosszantott. Mert ~100 oldalt kellett végigkínlódnom-unnom-erőszakolnom azért, hogy olvashassak ~60 jót. Talán csak túl sokat vártam a régi blogszerző lány plusz nővérem jó véleménye miatt, nomeg évekig halogattam és vártam az élményt, de elsőre hatalmas csalódás volt nekem. Azért ha kihevertem, még biztos adok neki legalább egy esélyt.

Értékelés: 3/5 (az utolsó 60 oldal húzta fel kettőről háromra)

Idézetek: 
"Észrevettem, hogy léteznek időszakok, egymással versengő ciklusok, amikben mindig ugyanazok a véletlenszerűen összekapcsolódó érdektelen események ismétlődnek, mégpedig legtöbbször tavasszal. Van, amikor két héten keresztül, teljesen véletlenül minden áldott nap találkozom ugyanazzal az emberrel, és egyszer sem beszélünk három szónál többet. Ő mond kettőt, én egyet, és már megyek is tovább. Máskor egy héten többször is elkeveredek ugyanarra a környékre, ahol évente ha egyszer megfordulok."

"A szerelem az egyetlen hasznos és működő illúzió."

"Annyi mesekönyvet adtam el, hogy kétségbe vonom a népességfogyatkozást."

"…szépnek látni könnyű a világot, szarnak talán még könnyebb, de olyannak látni, amilyen valójában, az az igazi feladat."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése